A lelkészlak két bejárati ajtója 1993-ban készült, ami nem csak akkor, de a közelmúltban is nagyon szép, mutatós volt, de az utóbbi években sajnos egyre rosszabb állapotúvá vált. A keményfa ajtó egyes elemei az elmúlt két évtizedben összeszáradtak, aminek következtében az ajtókon rések keletkeztek – télen kifűthetetlenné téve a parókai egyes helyiségeit. Az ajtó apró nyílásait igyekeztünk is olykor javítani, a réseket kipótolni, kigittelni, de a nagyobb problémát az ajtószárny meggörbülése, eldeformálódása okozta, aminek következtében az ajtóban lévő üveg többször megrepedt, s a faanyag meggörbülése miatt olykor már az ajtó bezárása is nehézségbe ütközött. Évek óta szükséges lett volna az ajtók kicserélése, de mindig voltak fontosabb, előrébb való feladatok, munkálatok a gyülekezetben. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően, amit a Bethlen Gábor Alaphoz nyújtott be gyülekezetünk a bejárati ajtók cseréjére vonatkozólag, 100.000,- Ft támogatást kaptunk. Ennek köszönhetően vált reálissá az ajtók kicserélése, amelyhez még komoly anyagi segítséget a KOINONIA jótékonysági alap nyújtott. Az épület jellegére, valamint az ajtók atipikus voltára való tekintettel döntöttünk a faajtók elkészíttetése mellett, így a telet – Istennek hála – már úgy kezdhetjük, hogy új bejárati ajtók vannak a parókián.
A Királyhelmeci Református Egyházközség jótékonysági koncertet szervezett orgonája felújítására, amely koncerten a helyi Művészeti Alapiskola diákjai és tanárai léptek fel.
2015. december 11-én szépen megtelt a református templom gyerekekkel és szüleikkel, felkészítő, a koncerten is előadó zenepedagógusokkal, és nem kis számban hallgatósággal, hogy az adventi koncerten csendesedjen a lélek, s mindemellett még egy jó ügy, jelesül az orgona felújítása támogatva legyen. A koncert kezdetén Molnár István lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, és röviden beszámolt az orgona múlt század elején történt építéséről. Angster József pécsi orgonaépítő mester által tervezett és épített orgona közadakozásból készült el, s talán éppen ezért is kezdett el jótékonysági koncertben gondolkodni a gyülekezet az orgonafelújítás anyagi hátterének tervezésekor. Az első ilyen jellegű rendezvény fellépői kapcsán kire is gondolhattak volna, mint a helyi zeneiskola tanulóira és oktatóira, akik szívesen tettek eleget a kérésnek – említette bevezetőjében a lelkipásztor, majd Penťová Dianat, a királyhelmeci Művészeti Alapiskola igazgatónőjét kérte fel köszöntő szavai elmondására. Az igazgatónő beszédében kifejezte örömét annak kapcsán, hogy szerepet tudnak vállalni a református gyülekezet céljának elérésében, és a koncerten egy-egy szeletét nyújtják át iskolájuk sokoldalú zenei tevékenységének. Bizodalmát fejezte ki annak kapcsán, hogy a megújult orgona hangzásával újra gazdagítja majd a következő generációk lelki és kulturális épülését. Ezt követően a Művészeti Alapiskola nagy létszámú gyerekkórusát Balla Viktória, a zeneiskola tanára konferálta fel, aki a kórus vezetőjeként, de az egész koncert bemondójaként volt jelen. A gyerekkórus az est folyamán többször énekelt, a karácsonyi énekeik mellett református zsoltárokkal is színesítették a jótékonysági koncert repertoárját. A koncertre érkezők sokféle hangszert hallhattak, hiszen az előadók a szaxofontól a furulyán, dobon át, a klasszikus zongoráig, vagy éppen az orgona és a csembaló hangszerekig sok mindent megszólaltattak. Az előadásmód is változatos volt, mivel az egyszemélyes előadás mellett volt gyermek és felnőtt négykezes, de a különböző hangszerek együttes megszólaltatásával is sokakat örvendeztettek meg az előadók. A hangszeres zeneműveken és a kóruséneklésen túl egyszemélyes előadásban is hallhattak éneket a jelenlévők, de részük lehetett egy ének hat diák általi előadásában is. A közel kétórás koncertet az énekkar előadása zárta, amelynek utolsó énekébe, a közismert Csendes éj énekbe a koncertre érkező vendégek közül is többen bekapcsolódtak.
Jótékonysági koncert volt a református templom orgonájának felújításáért, a perselyadomány ezt a célt szolgálta, azonban a jótékonykodásnak sokféle jelét lehetett látni a koncerten a tényleges pénzadomány mellett. A gyerekek jótékonykodtak odaszánásukkal, a pedagógusok felkészülésükkel és a gyerekek felkészítésére szánt idejükkel, de meggyőződésem, hogy a jelenlévők kivétel nélkül jótékonykodtak saját maguk irányába is – ha lehet ilyet mondani –, hiszen az ünnep előtti rohanásban megállva, a péntek esti megszokott tevékenységeket elengedve, megengedték lelküknek a zenére, s a zene harmóniái, az énekek szövegei által a karácsonykor emberré lett Istenre figyelést.
A komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Kara (SJE RTK) első alkalommal szervezett nemzetközi konferenciát az intézmény falain kívül, s az őszi tudományos szimpóziumát 2015. november 19-20. napokon Királyhelmecen, a helyi református egyházközség gyülekezeti otthonában tartotta. A több hazai és határon túli társszervező bevonásával megvalósuló konferencián a vallási, az egyházi és a lelkészi identitás aktuális kérdéseit boncolgatták a jelenlévők.
Csütörtökön délután megtelt a gyülekezeti terem közelről és távolról érkező előadókkal, illetve hallgatókkal, s Fazekas Lászlónak, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökének nyitó áhítatával kezdetét vette mind az egyetem, mind a Zempléni Egyházmegye számára rendkívülinek nevezhető alkalom. Lévai Attila, a SJE RTK dékánja felolvasta az egyetem rektorának, Tóth Jánosnak az üdvözlő levelét, majd ő maga köszöntötte a jelenlévőket, és fejezte ki örömét és háláját a konferencia megvalósulása kapcsán. A felvezető előadást Somogyi Alfréd, a SJE RTK Egyháztörténeti Tanszékének tanára tartotta „Az identitás” címmel. Előadásában jó alapot vetett a két napos tanácskozás témáinak, amelyek közül a soron következő előadást Fodor Ferenc, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanszékvezető tanára tartotta a következő címmel: „A prófétai lelkület, mint a lelkészi identitás meghatározója – ószövetségi példákon keresztül”. Czinke Zsolt doktorandusz a gályarab prédikátor, Bátorkeszi István életén keresztül közelítette meg az identitás témáját. A konferencia első napjának estéjén Pálfi Józseftől, a Partiumi Keresztyén Egyetem tanszékvezetőjétől a partiumi és erdélyi helyzetet ismerhették meg a jelenlévők a lelkészi, az egyházi és az ehhez szorosan kapcsolódó nemzeti identitás vonatkozásában; Géresi Róbert a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese ugyanebben a témában a felvidéki helyzetet mutatta be a hallgatóságnak. Molnár János, a SJE RTK dékánhelyettese az arab világ vallási és nemzeti identitását vetette össze az európai, közelebbről a felvidéki magyar önazonosságának a megélésével. Az estet a királyhelmeci lelkipásztornak, Molnár Elemérnek az áhítata zárta, amit még a közös vacsora követett.
A konferencia második napja Kendi Csabának, a Zempléni Református Egyházmegye esperesének az igemagyarázatával kezdődött. Bohács Béla, az Eperjesi Egyetem Görögkatolikus Teológiai Karának tanszékvezető tanár előadása által a görög-katolikus egyház múltján és jelenén keresztül kaphattunk némi rálátást a felekezeten belüli lelkészi és egyházi identitásra. A katolikus kitekintést követően Kocsev Miklós, a SJE RTK tanszékvezető tanára a lelkészi identitás aktuális kérdéseinek témáját a gyakorlati teológia oldaláról közelítette meg előadásában. A nemzetközi konferencia utolsó előadását Lévai Attila dékán tartotta, aki számot adott a teológiai kar tudományos munkásságáról, az elmúlt években megjelent könyvekről, kiadványokról. Záró szavaiban előrevetítette a Királyhelmecen megtartott nemzetközi tudományos konferencia anyagának kiadvány formájában történő megjelenését is. Utalt rá, hogy bár először szervezett a teológiai kar külső helyszínen konferenciát, de mivel fontosnak tartja a kar tudományos munkásságának megismertetését távolabbi régiókban is, valószínű, hogy a jól sikerült tudományos értekezést követően a jövőben máshol is szerveznek majd hasonló alkalmat. A dékán záró mondatait követően Kendi Csaba esperes köszönte meg, hogy a nagy távolságot áthidalva a Zempléni Egyházmegye területére hozták a témáját illetően is rendkívül fontos és időszerű nemzetközi tudományos konferenciát.
A legkeletibb református egyházmegyék számára második alkalommal szervezett a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség regionális presbiteri konferenciát, amelyre 2015. november 14-én templomunkban került sor. A zempléni és az ungi egyházmegyékből érkezett presbitereket és gondnokokat, valamint a távolabbról érkezett vendégeket Kendi Csaba, a Zempléni Egyházmegye esperese köszöntötte. Fekete Vince, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnokának hegedűkíséretével felcsendülő Istent magasztaló éneklést követően Dr. Huszár Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke a Jel 3,20 alapján szólt a hallgatósághoz. Az áhítatot követően ugyancsak a Dunántúlról érkezett vendég osztotta meg gondolatait a presbiteri tisztségről, valamint a rövid szünet után a gondnoki tisztségről. Az egyházunk főgondnoka által vezetett alkalmon a jelenlévők kérdéseit is Dr. Huszár Pál válaszolta meg. A regionális presbiteri konferencia Molnár István és Molnár Elemér lelkipásztorok imájával és áldásával zárult, illetve a gyülekezeti otthonunkban megterített asztalok mellett folytatódott.
A Zempléni Református Egyházmegye október 18-án, Nagykövesden sorra került Egyházmegyei Közgyűlésén lett bemutatva a Vasárnapról vasárnapra című könyv. A 148 oldalas kiadvány 52 vasárnapra és 17 ünnepnapra, illetve rendkívüli alkalomra szóló igemagyarázatot tartalmaz. Az ünnepnapok sorában a sátoros ünnepeken 2-2 írást lehet olvasni, de a többi egyházi ünnepünk mellett óévre, újévre, konfirmációra, reformációra, és az adventre vonatkozó igemagyarázat is található az egyházmegye kiadványában. A kétoldalas áhítatokat a kiadvány szerkesztésének időszakában a Zempléni Egyházmegye területén szolgáló 23 lelkipásztor írta azzal a céllal, hogy az istentiszteleti alkalmakon rendszeresen jelenlévő gyülekezeti tagok ilyen módon is tápláltassanak Urunk igéjével. Mindemellett azok számára is szeretnék eljuttatni a kötetet, akik idős koruk, betegségük, vagy éppen idegenben való munkavállalásuk miatt nem tudnak vasárnapról vasárnapra templomba menni, de szeretnének figyelni Isten üzenetére. Kendi Csaba esperes a könyv megjelenésének okát és célját a következőképpen foglalja össze az előszóban: „Szolgatársaimmal abban a reményben adjuk közre ezt a kötetet, hogy az olvasó a könyvben lévő hétről hétre, és ünnepről ünnepre készített igemagyarázatok által lelkiekben gazdagodhat, növekedhet hitében, és Isten igéje vezetését, áldását tapasztalhatja meg vasárnapról vasárnapra.” A kötetben a gyülekezet lelkészeinek áhitatai is megtalálhatóak. A Vasárnapról vasárnapra című könyv a lelkészi hivatalban megvásárolható.
A hitvallási különbségek ellenére is gyakorta előfordult, hogy zsidó és református az élet bizonyos területén összekapcsolódott. Ez a húszadik század derekán még inkább igaz volt, hiszen több református lelkipásztor nyújtott segítséget üldözött zsidók számára és próbált menteni személyeket, olykor egész családokat is.
A második világháború előtti zsidó közösség nagy részét a háború idején Királyhelmecről is elvitték, és csak nagyon kis létszámban tértek haza. Ma a zsidótemető mellett már csak az egykori zsinagóga pusztuló épülete tanúskodik arról, hogy Királyhelmecen – Bodrogköz sok más településéhez hasonlóan – volt zsidó közösség
Két kiállításnak köszönhetően zsidó és református, ez év szeptemberében, egy pár nap erejéig megint összekapcsolódott, amely kiállításokat részben vagy egészben a Királyhelmeci Református Egyházközség szervezett az egykori iskolaépületének felújított termeiben.
Magyarország Kassai Főkonzulátusa, Királyhelmec városával és a helyi református gyülekezettel karöltve szeptember 9-én nyitotta meg a Kelet-Közép Európa zsinagógái 1782-1944 című kiállítását. A megnyitón Pataky Károly, Királyhelmec polgármestere a helyi zsidóság életének alakulásáról szólt röviden. Molnár István, helyi lelkipásztor Isten iránti hálájának adott hangot azért, hogy a gyülekezet egykori iskolaépületének termei olyannyira megújultak, hogy fogadni tudta azt a kiállítást, amely a pusztulásra szánt, de minden emberi gonoszság ellenére is megújult kelet-közép európai zsinagógákat vonultatja fel. Ugyanakkor, Isten felé fordulásra, a saját felekezeti közösség megtalálására is figyelmezette a jelenlévőket, hogy a következő generáció ne csak kiállítási tablók képeiről tudja, hogy az egykori templomokhoz keresztyén közösségek is tartoztak. Szesztay Ádám kassai magyar főkonzul a kiállítás rövid bemutatása után örömét fejezte ki, hogy a két felvidéki helyszínt követően Királyhelmecre is eljutott a „zsinagóga-kiállítás”. Beszédében hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy a pusztuló félben lévő helyi zsinagóga – zsidó közösség híján – a város tulajdonába kerüljön és elkezdődhessen annak felújítása. Pavol Sitar, a Kassai Zsidó Hitközség elnöke a régió zsidóságának történelméről, XX. századi hányattatott sorsáról, és az izraelita közösségek elnéptelenedéséről szólt a jelenlévőkhöz. A kiállításmegnyitót a helyi Művészeti Alapiskola diákjainak zongorajátéka, valamint Balla Viktória által vezényelt, Balla Sarolta által kísért gyerekkórus énekei színesítették.
A Vizsolyi Biblia 425 éve című kiállítás a Bodrogközi Kulturális Fesztivál programjai sorában került bemutatásra. A 2015. szeptember 18-án sorra került ünnepélyes megnyitón e sorok írójának köszöntése után, Varga Szabolcs orgonajátékkal, majd Bók Viktória Reményik Sándor: A fordító című versének elszavalásával vezette fel Millisits Máté előadását. A kiállítást összeállító művészettörténész előadásában a 425 éve magyar nyelven olvasható Biblia, és a későbbi korok fordításainak fontosságára hívta fel a figyelmet. E kiállítást is sokan megtekintették és remélni lehet, hogy vannak, akik talán e kiállításnak, az azon elhangzottaknak köszönhetően a Bibliára már nem csak régi korokból való könyvként tekintenek, hanem kézbe veszik, és „használati eszközzé”, zsinórmértékké válik életükben.
Millisits Máté művészettörténésszel, a Vizsolyi Biblia 425 éve című kiállítás összeállítójával készült beszélgetés alább meghallgatható.