Egyházunk szolgálatát, gyülekezeti életünk mindennapjait nagyban befolyásolják a járvány miatt hozott állami rendelkezések, és az ezeket figyelembe vevő egyházvezetői döntések. Az igehirdetés szolgálatát a különböző telekommunikációs csatornán igyekszik egyházunk végezni, és a híveket igemagyarázatokkal Isten felé vezetni. Eddig nem megszokott intenzitással használjuk az internet, rádió, vagy éppen televízió által nyújtott lehetőségeket, és sok gyülekezet írásos formában is igyekszik elérni tagjait. Mindez örvendetes, de az emberi kapcsolatokat nem építi, a közös éneklést, együttes könyörgést, az istentiszteleteken való együttlétet nem tudja pótolni. És ez különösen igaz az úrvacsora közösségére, ami után sokan vágyakoznak. 

 

Az úrvacsora titokzatos közösséget jelent az élő Krisztussal és emellett közösségünk van az úrasztala körül egymással is. De mi van akkor, ha tiltva van a gyülekezés? Ha a korlátozások miatt nem gyülekezhet a gyülekezet, nem formálhat közösséget a közösség? Mit tegyünk akkor, ha az eddig megszokott módon nem lehetnek együtt a Krisztus-hívők és nem élhetik meg együtt az úrvacsorai közösséget? Nagy kérdése ez a hívő, hitében megerősödni kívánó embernek – különösen a mostani helyzetben. 

A történelemben voltak pillanatok, amikor nem megszokott módon került sor úrvacsorára. Csiha Kálmán püspök visszaemlékezésében leírja, hogy miként tartottak istentiszteletet és vették az úrvacsora jegyeit a munkatáborban. Arról is van tudomásunk, hogy a holdra szállás előtt hogyan történt úrvacsora az űrhajó kabinjában: „1969. július 20-án Neil Armstrongnak és Edwin „Buzz” Aldrinnak az Apollo 11 holdkompjának landolása után várakoznia kellett egy óráig a kiszállás előtt regenerációs és felkészülési céllal. Aldrin presbiter volt a houstoni Webster presbiteriánus gyülekezetben, és előzetesen különleges engedélyt kapott, hogy élhessen úrvacsorával az űrben.” 

Ezek a különleges esetek nem arról szólnak, hogy lehet így is, hanem inkább arról, hogy az Úr még ezekben a rendkívüli helyzetekben is közli kegyelmét az utána vágyakozókkal, és bizonyos helyzetekben, amikor nincs lehetőség (!) a közösségben való úrvacsoravételre, meg tudja adni a Krisztussal, sőt az egymással való lelki közösséget is (még fizikai kapcsolat nélkül is). 

A fennálló korlátozások miatt húsvét ünnepén is ilyen rendkívüli módon tudunk úrvacsorázni. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa a következő javaslatot tette: „a gyülekezetek és a hívek az elektronikus eszközök által nyújtott lehetőséggel éljenek, és a lelkészek, egyházmegyék és az egyetemes egyház szervezésében közvetített úrvacsorai liturgiába bekapcsolódva odahaza vegyék a sákramentum jegyeit.” 

A javaslatot szem előtt tartva készülhetünk most az úrvacsorára. Készüljünk lelkileg, bűnbánatot gyakorolva, egyéni önvizsgálatot tartva odahaza. Tehetjük ezt akár bűnbánati énekeinket énekelve, vagy imádságként elmondva azokat (ilyen énekek: 6, 32, 51, 130, 179, 180, 205-223, 345, 459, 460, 461). Válasszuk ki előre, hogy az ünnepnapon melyik istentiszteletet fogjuk követni és külsőségekben is készítsünk el mindent az adott időre! Készítsük el a kenyérdarabot, kenyércsíkot annak megfelelően, hogy mennyien fogják venni az úrvacsorai jegyeket a családban! Hasonló módon, a magunkhoz veendő korty bort is töltsük ki előre! Ezúttal az otthonunk lesz a templom és a nappali asztalunk az úrasztala, így ennek megfelelően rendezzük el azt. A közvetített istentiszteletet ne csupán nézzük, vagy hallgassuk, hanem legyünk annak része, kapcsolódjunk be lelkileg: imádkozzuk az imádságokat, énekeljük az énekeket, válaszoljunk hangosan az úrvacsorát megelőző kérdésekre! Lehetőleg a gyerekek is kövessék az istentiszteletet, mégha nem élnek is a szent jegyekkel, melyeket a családfő adjon a család úrvacsorázó tagjainak. Az Úr Jézus az imádság és a böjt kapcsán mondja, hogy „a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged” (Mt 6,6), de bizonyos, hogy a mostani, a szokatlantól eltérő otthoni istentiszteletünket is látja a mi Atyánk.

Minden nehézség ellenére is Urunk jóindulataként tekinthetünk arra, hogy ha ilyen módon is, de hallhatjuk az igehirdetéseket, és úgy imádkozhatunk, hogy tudjuk, sokan ugyanazt az imádságot imádkozzák és megerősödhetünk abban a hitünkben is, hogy Krisztus áldozatával nekünk bűnbocsánatot szerzett. Reméljük és imádkozzunk is azért, hogy mielőbb tudjunk templomunkban együtt lenni, a nagy gyülekezetben hálát adni, közösen énekelni és imádkozni.