A pólyáni és szolnocskai reformátusok közösen örvendeztek és adtak hálát gondviselő Istenüknek, aki templomuk felújításánál is megmutatta a gyülekezet iránti jóindulatát. A közel kétszáz éve épült pólyáni református templom teljes külső felújítása után most belülről újult meg az istentiszteleti hely. 

 

A reformáció jubileumi évében a külső falak megújulása mellett a toronysüveg is kicserélésére került. Az öröm már akkor is nagy volt, azonban a még hátralévő feladat is nagynak tűnt, mivel az erősen vizesedő falak és korhadó padlózat miatt a belső felújítással is gondolnia kellett a Pólyáni Leányegyházközségnek. E célból gyűjtést is hirdettek a gyülekezetben és remélték, hogy 2023-ra, a templom megépítésének kétszáz éves jubileumára ezt a munkát is el tudják végezni. Azonban az Isten most is megmutatta gondviselő szeretetét a gyülekezet irányába, hiszen a pólyáni reformátusok is kaptak abból a támogatásból, amit a Magyar Kormány nyújtott a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak. A külső anyagi segítségnek köszönhetően a munkálatokat nem csupán a tervezettnél korábban tudta elvégezni a gyülekezet, hanem olyan módon és mértékben, amire csupán önerőből soha nem lett volna képes a kis létszámú közösség. A templom nedvesedésének meggátolására a falak szigetelve lettek ún. injektálásos technológiával. A templombelsőben a korábbi fa falborítás és szükség szerint a vakolat el lett távolítva. A falakat szellőzővakolattal látták el, amitől ugyancsak a falban lévő nedvesség elpárolgása várható. A templombelső teljes egészében újra lett festve. A falak mellett a padlózat is megújult. Ehhez azonban a teljes templomot ki kellett üríteni, az összes padot ki kellett bontani. A korhadó padlódeszkák ezután el lettek távolítva, majd a betonozásra és a járólapok lerakására került sor. A belső térben is kavicságy lett kialakítva a falak mentén, ami szintén a falak szellőzését segíti. Sajnos a templompadok némelyikének lába is korhadásnak indult, így azokat is ki kellett cserélni, majd a padok lefestésére került sor. Mindemellett a teljes elektromos hálózat is kicserélésre került és az adakozó híveknek köszönhetően új lámpák, csillárok kerültek a templomtérbe. 

A munkálatok befejezése után, ami egyben a pólyáni református templom teljes felújításának a befejezését is jelenti, a hálás szívű gyülekezet 2019. június 23-án hálaadó istentisztelet keretében mondott köszönetet gondviselő Istenének. Az alkalomra szép számmal gyülekeztek a pólyáni és szolnocskai reformátusok, de jöttek más felekezethez tartozó testvérek is, akik az elvégzett munka gyümölcsét látva őszinte hittel és buzgó lélekkel énekelték: Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát. 

A hálaadó istentiszteleten elhangzó ünnepi igehirdetésben, Molnár István lelkipásztor a Zsolt 89,16 alapján kiemelte, hogy a gyülekezet most boldog és örvendezik temploma megújulásának, de valójában az teszi a népet, a közösséget boldoggá, ha tud örülni az Úrnak, az Ő szeretetének és Ő előtte járhat, Isten orcája előtt élheti a mindennapjait, végezheti a rábízott szolgálatát. „Ma valójában nem is a templomnak kell örülnünk, hanem annak az Istennek, aki e templomfelújítást megengedte nekünk, aki sokak életében valami újat akar kezdeni, mert azt akarja, hogy az itt élő népe boldog legyen” – fogalmazott az igehirdető. 

A hálaadó istentisztelet ünnepélyességét emelte Kondás Levente konfirmandus szavalata és Varga Szabolcs kántor orgonajátéka. Ezt követően került sor Molnár Elemér lelkipásztor beszámolójára, amelyben sorra vette a felújítás során elvégzett munkálatokat, de a gyülekezet múltjáról, a templom történetéről is szólt röviden a jelenlévőkhöz. Beszámolóját, ünnepi gondolatait a következő szavakkal zárta a lelkipásztor: „Olyanokat lát ma az Isten, akiknek fontos ez a hajlék, akiknek fontos a templom, az Istennel való találkozás kiemelt helye. Kérem azonban a gyülekezetet és imádkozom érte, hogy legyen templomunk fontos holnap is, meg az elkövetkezendőkben, hogy legyen fontos a következő nemzedéknek, és hogy templomos életünket látva a minket most is megsegítő Isten örülhessen nekünk. Jöjjünk e hajlékba minél többször, legyen fontos számunkra templomunk, legyen fontos számunkra gondviselő Istenünk.” 

A pólyáni református templom megújulásáért hálás gyülekezet közösségét, összetartozását nem csak a falakon belül élte meg, hanem az istentiszteletet követően az ünnepi asztalnál is, hiszen az együttlét szeretetvendégséggel folytatódott és zárult. 

 

Az egyháztörténelem folyamán mindig voltak olyan pillanatok, amelyek hosszú időre, akár több nemzedékre nézve is meghatározták Krisztus földi egyházának, vagy egy nemzet keresztyénségének, esetleg egy-egy gyülekezet életének az alakulását. Ilyen egyháztörténelmet befolyásoló nagy eseménynek nevezhető I. Nagy Konstantin császárnak a szabad vallásgyakorlatra vonatkozó rendelete 313-ban, vagy az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadás, amikor az egyház keleti és nyugati része eltávolodott egymástól, de ilyen esemény volt az 1517-ben elindult reformáció is. A magyar nemzet vonatkozásában is több eseményt lehet említeni, ami az egyháztörténelemre rendkívüli hatással volt. Megemlíthető István király azon igyekezete, hogy országa keresztyén ország legyen, vagy a reformáció térhódítása, amelynek következményeként 1567-ben, a debreceni zsinaton döntés született a helvét szellemiségű hitvallás elfogadásáról és így a magyar református egyház létrejöttéről. De mérföldkőként említhető II. József türelmi rendelete is 1781-ben, hiszen ezt követően újra megerősödhettek gyülekezeteink, s az ezután épült templomok sorában épülhetett meg a királyhelmeci református templom is. Voltak persze olyan történelmi kataklizmák is, amelyek erősön gyöngítették egyházunkat, gyülekezeteinket, s amelynek nyomait évtizedek múltán is érezzük. Ezek sorában említhetnék a trianoni döntést, amelyben az ország mellett a Kárpát-medencében lévő egyházak, a református egyházkerületek is széjjel lettek szabdalva és a kommunizmus évtizedei is felmérhetetlen károkat okoztak egyházi életünk és az ez idő alatt felnövő generációk vallásgyakorlatának vonatkozásában. 

A második világháborút megelőző időben a legtöbb gyülekezetnek volt felekezeti iskolája egyházunkban. 1937-ben 255 gyülekezet tartott fenn elemi iskolát. A nagy számú iskolában jelentkező tanítóhiányt is igyekeztek megoldani azáltal, hogy Komáromban tanítóképzőt hoztak létre. A második világháború éveiben és azt követően is, olykor hatalmas áldozatokat vállalva törekedtek az egyházi iskolák megtartására, a hatalmi rendszer azonban nem tette lehetővé, sőt megakadályozta, hogy tovább működjenek a felekezeti iskolák. A királyhelmeci református gyülekezet korabeli feljegyzéseiből, akkori jegyzőkönyveiből is kitűnik, hogy ameddig lehetett, ragaszkodtak a gyülekezet elöljárói ahhoz, hogy az iskolát fenntartsák és működtessék. Ez minden erőfeszítés ellenére is csak 1945-ig sikerült, amikor nem csak a református iskola szűnt meg a városban, de az iskola épületeit is elvették, államosították. A rendszerváltást követően az elvett egyházi ingatlanoknak egy része, köztük az iskolaépületek is visszakerültek jogos tulajdonosukhoz, de a kimaradt évtizedeket nem lehetett valláserkölcsi szempontból pótolni. A legtöbb esetben erősen leromlott állapotban visszakerült iskolaépületek alkalmatlanok voltak már egyházi iskola indítására, ami erősen közrejátszott abban, hogy nagyon kevés új oktatási intézményt tudott egyházunk, illetve tudtak gyülekezeteink alapítani. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban a rendszerváltás után mindössze nyolc oktatási intézmény (egy óvoda, két kisiskola, három teljes szervezettségű iskola és két gimnázium) lett alapítva, ami elenyésző számnak tekinthető a korábban meglévő iskolák számához, illetve gyülekezeteinkhez képest. Nyilvánvalóan több oka van ennek, amelyek sorában akár a belső, gyülekezeti szándék és a segítő humánerőforrás hiányát, akár a politikai és anyagi támogatás hiányát is meg lehet említeni. 

 

Két évvel ezelőtt tágas teret nyitott az Úr egyházunk előtt azáltal, hogy Magyarország kormánya anyagi támogatást nyújtott a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak. A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében Felvidéken is több új oktatási intézmény, óvoda és bölcsőde építése kezdődhet meg a református gyülekezeteken belül, amelyekben kiemelt hangsúlyt kap a keresztyén értékekre való nevelés. Egyházunk elöljárói a program meghirdetésétől kezdve úgy tekintett Bodrogköz központjára, Királyhelmecre, mint az új óvodák egyik lehetséges helyszínére. Ennél örvendetesebb az, hogy látva a szükséget és az Isten által adott lehetőséget, valamint felismerve az új szolgálat lehetőségét a felnövekvő nemzedék irányába, az egyházközség elöljárói, presbiterei pozitívan fogadták egy új keresztyén óvoda alapításának lehetőségét és egyhangúan ez ügy mellé álltak. Az elmúlt év elején az egyházközségi közgyűlésen jelenlévők is örvendetesnek tartották, hogy sok évtized után újra lehet egyházi oktatási intézmény a városban. E döntés óta mintegy másfél év telt el, amelynek hónapjaiban több egyeztetés is történt Királyhelmec város vezetőivel, illetve a programot koordináló egyházi bizottsággal. Komoly gondot jelentett egy megfelelő nagyságú telek felkutatása, amely azt eredményezte, hogy a templom kertjében épülhet meg Isten segítségével az új egyházi oktatási intézmény. A tervek szerint két óvodai és egy bölcsődei osztály kap majd helyet az új épületben, és emellett a működéshez szükséges infrastrukturális háttér – közösségi tér, konyha, étkező, játszótér – is kialakításra kerül. A város új magyar tannyelvű óvodájában hangsúlyos lesz a keresztyén értékek mentén való nevelés, ami elsősorban a gyerekekre van hatással, de reménység szerint a gyermeket körülvevő családra és ilyen módon a szűkebben vett társadalmi közegre is kihat majd. A cél valójában ez, vagyis a keresztyén szellemiségben történő nevelés során annak a lelki többletnek a felkínálása, amit a világi intézmények alapvetően nem tudnak nyújtani (nem is feladatuk), s amely többletet a nem keresztyén szakemberek is el kell ismerjenek. 

Nyilvánvalóan nagy feladat áll a gyülekezet előtt, amely a történelem nagy fordulópontjaihoz hasonlóan sok tekintetben meghatározhatják egyházközségünk jövőjét és a formálódó intézmény kapcsán a ránk bízottak jövőjét is. Egy új szolgálati lehetőségnek az elején vagyunk, amely sok váratlan helyzetet is magában hordoz, de sok áldás lehetősége is benne rejlik. Ez áldások azonban nem csak a gyülekezetünké, s nem is csupán a reformátusoké – mégha a feladatot elsősorban nekünk kell is vállalni –, hanem mindazoké, akik imádságos szívvel, támogatói szándékkal tudnak a királyhelmeci keresztyén óvoda és bölcsőde ügye mellé állni. 

Az új esztendőben új alkalom indul a gyülekezetben „Emmaus kurzus” címmel. Ismert a Szentírás leírásából, hogy miként folytatnak párbeszédet az emmausi úton haladó tanítványok a Jeruzsálemben történtekről, s miként csatlakozik hozzájuk a feltámadott Jézus. Férfiak beszélgetnek, s bizonyos vonatkozásában még a férfiúi gondolkodás is megfigyelhető a párbeszédben, így az új gyülekezeti alkalomra is a férfiakat várjuk. Ez új alkalomra, az Emmaus kurzusra hívjuk azokat, akik szorosan kapcsolódnak a gyülekezethez, talán még szolgálatot is vállalnak, de várjuk azokat is, akik néha térnek csupán be a templomba, vagy akik csak érdeklődőknek tartják magukat, de jobban meg akarják ismerni Istent, többet akarnak tudni a Biblia tanításaiból. Az Emmaus kurzus programja holland közvetítéssel érkezett magyar nyelvterületre, a világon sok gyülekezetben kipróbálták már, és ami lényeges, hogy sokak ismerete gazdagodott, hite erősödött. Vagyis nem hiábavaló az erre fordított idő. Egy lelkipásztor így jellemezte ezt a programot: „Az Emmaus kurzus egy olyan bibliai történeteket tartalmazó „tananyag”, amelynek segítségével a mai kor embere is, bármely generáció, interaktív formában közelebb kerülhet Istenhez. Egy feltétele van ennek a közelebb kerülésnek: akarni kell!”

 

 

A kurzus szó ne ijesszen meg senkit, mivel nem valamilyen vizsgára való felkészülésről, vagy bármiféle számadási kötelezettségről van szó, hanem csupán arról, hogy amint az emmausi tanítványok egykor, úgy az alkalmon résztvevők is együtt haladnak, közösen tanulnak, és jó reménység szerint több mindent megértenek Isten dolgaiból.  

Az Emmaus kurzus I., amely „A keresztyén hit” összefoglaló címet viseli hat alkalomból áll, amit Királyhelmecen kéthetente, 18:00 órai kezdéssel szeretnénk megvalósítani, hogy az aktív korosztályú, munkába járó férfitestvérek is vállalni tudják a részvételt. A következő időpontokban és témákkal várjuk az érdeklődőket:

1. 2019. január 14. – Mit hiszünk Istenről?

2. 2019. január 28. – Szükségünk van Istenre

3. 2019. február 11. – Jézus élete és szolgálata

4. 2019. február 25. – Jézus halála és feltámadása

5. 2019. március 11. – A Szentlélek

6. 2019. március 25. – Elköteleződés a keresztyén hit mellett