Húsz év – nézőponttól függően, vagy az élet aktuális pontjáról szemlélve lehet kevés, de akár sok is. Húsz év az egyháztörténelem vonatkozásában talán kevés, de egy gyülekezet életében, kiváltképpen egy missziói szolgálat tekintetében már hálaadásra indító időszak. Hálásak vagyunk! Hálásak lehetünk, hogy huszadik éve van a királyhelmeci gyülekezetben gyerektábor. Az első napközi tábor 2005 nyarán, Molnár Éva lelkésznő kezdeményezésére valósult meg. Többnapos, ottalvós táborok voltak egyházunk szervezésében addig is, de a napközi forma új, illetve szokatlan volt még két évtizeddel ezelőtt. Az első táborban mindössze nyolc gyermek volt, s ha szerényebb körülmények között is – akkor még a gyülekezet Fő utcai épületében –, de az evangélium a mai táborokhoz hasonlóan hangzott. Az énekek még csomagolópapírra voltak írva és nem projektorral kivetítve, de a gyerekek ugyancsak nagy lelkesedéssel énekeltek. Minden délutánra egy kézművesfoglalkozás volt, a mostani három-négy foglalkozással szemben, de abba az egybe is mindenki bekapcsolódott és örömmel vitte haza a „csinálmányát”. Az első táborban ebédet még nem tudtunk biztosítani, de tízórai finomságról már akkor is gondoskodtunk. Ez első tábor óta eltelt húsz év, és húsz nyár, és húsznál több tábor, hiszen voltak évek, amikor két, vagy három tábor is volt a gyülekezetben korosztályonkénti bontásban. 

Húsz év alatt sok minden változik, s nincs ez másként a táborszervezés vonatkozásában sem. A régi iskolaépületből a gyülekezeti otthonba jöhettünk annak megépülte után. Ez sok tekintetben a nyári táborok szervezését is megkönnyítette, azonban voltak évek, amikor a befogadóképességének a határára értünk. A magas létszámból is adódott, hogy az utóbbi években a konfirmandus és a már konfirmált korosztálynak külön tábort hirdettünk meg. Az Édenkert Óvoda elindulása újabb lehetőséget kínált, hiszen így az egyházi óvodába járó gyerekeknek külön táborhetet szervezünk, amelyen ugyancsak a bibliai történetek átadásán van a fő hangsúly, de persze a legkisebbek által is érthető nyelvezettel. A nyolc főből ma már éves szinten száznál több gyerek felé szolgálhatunk, így gyülekezetünk legnagyobb gyerekmissziós alkalma a nyári tábor. Ezt többen érzik is a gyülekezetből és imádságban hordozzák, de nem kevésszer a felajánlásaikkal, akár süteményeikkel, gyerekeknek szánt finomságokkal is kimutatják, hogy számon tartják és fontosnak tartják a gyülekezeti gyerektábort. Visszatekintve nem szabad elfeledkeznünk a segítőkről sem, akik évről-évre jönnek, konfirmáltakként, vagy már fiatal felnőttekként is munkálkodnak azon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és ilyen módon is megtapasztaljanak valamit Isten szeretetéből. Hisszük, hogy a tábor heteiben húsz éve ez is történik, vagyis megtapasztalják Urunk jóságát a tábor napjaiban, s csak remélni tudjuk, hogy ha kikerülnek is a látókörünkből a táborozó gyerekek – nagy részük sajnos kikerül –, de erre emlékezni fognak.

Így, ezzel a reménységgel, ezekkel a gondolatokkal szerveztük meg az idei napközi táborokat is. Június utolsó hetében az Édenkert Óvodából jöttek át a gyerekek a gyülekezeti otthonba. A helyszínváltozással az is célunk, hogy gyülekezethez is közelebb hozzuk a gyerekeket, vagyis a vasárnapi iskolába érkezve már egy ismert helyszínre érkezhetnek. Az óvodások táborának az evangélium gyermeki módon való elmondásán túl ugyancsak része a kézműveskedés, de a játék is, amit a gyülekezeti otthon nagytermében rendkívüli módon szeretnek a gyerekek. Az alvásidő után az óvónénik még ráerősítenek a napi üzenetre, hogy az még inkább megmaradjon és a naponként készített kézműveskedéssel az a családokba is eljut.

A hagyományosnak mondható gyülekezeti gyerektáborra július 1-5. napokon került sor, amelybe a 6-12 év közötti gyerekeket vártuk. Az idei tábori programot a KOEN Vakációs Bibliahét programja alapján állítottuk össze, amit ezúttal a dunántúli KOEN csoport készített. A nagyszerű programváz és sok értékes ötlet mellett a gyülekezetben jól működő programelemeket is elővettük és a tábor részévé tettük. Így nem maradtak el a vetélkedők, a csapatjátékok, de a szerepjátékos kincskeresésre is sor került a tábor utolsó napján. 

E helyről mondok köszönetet a segítőknek, akik bár idén kevesebben voltak, de korábbi évekhez hasonló lelkesedéssel szolgáltak, végezték a rájuk bízott feladatokat. Köszönetet mondok azoknak, akik idén is, vagy akár már húsz éve gondolnak a táborhétre, a táborozó gyerekekre, imádkoznak azért, hogy a szívek megnyíljanak az evangélium előtt, vagy adományaikkal teszik édesebbé a tábor napjait. Köszönet illeti egyházunk Kulturális és Közművelődési Központját, amely támogatásával teszi könnyebbé a tábor megszervezését. A köszönet és hála azonban mindeneket megelőzően az Úré kell legyen, aki évről-évre kirendeli azt, ami szükséges, és megengedi, hogy ilyen módon szolgáljunk a gyerekek felé. Jutalom az, ha láthatjuk a szolgálat gyümölcsét, ahogyan öröm volt azt látni, hogy az első táborban résztvevőnek idén már a gyermeke jött táborozóként, nyitottan az örömhírre, Jézus Krisztusról szóló üzenet meghallására.