Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (1Thessz 4,14)

Nincs olyan ember, aki ne találkozna a halál tényével, akár egy-egy szerette elvesztésekor, akár a saját maga jövőbeni halálára gondolva. Hitünk szerint a bűn zsoldja, a bűn következményes a halál, s így az kikerülhetetlen valóság, mellyel minden élőnek számolnia kell. Ennek ellenére a halál, különösen a közelállók halála mindig lesújt, megállít, elgondolkodtat, hiszen valakit elvesztünk, eltemetünk, valakivel a kapcsolat megszakad. Arra a fájdalomra, amit az ő elvesztésük jelent, egyedül az örök életbe vetett hitünk nyújthat vigasztalást, mely hitben és reménységben való megerősítést az egyházi temetés nyújthat a számunkra. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a temetési szertartás nem a halottért van, hanem az élőkért, a gyászolókért és szomorú szívűekért. Ravasz Lászlóval együtt valljuk, hogy a temetési szertartás a halott földi vagy mennyei állapotában semmiféle változást nem idéz elő; általa nem lesz álma könnyebb, szenvedése rövidebb, üdvössége bizonyosabb, feltámadása dicsőségesebb. Így tehát a szertartás az itt maradottak hitének, reménységének a megerősítését és Isten Igéje általi vigasztalásukért van. Hisszük, hogy Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a halált, aki által nem csupán feltámadásunk, de örök életünk is lehet. Így bár a halál szomorú esemény, de az semmiképpen sem a véget jelenti, hanem - a hívő ember számára - az élet kezdetét.
Királyhelmecen a temetési szertartás a ravatalozóban történik, s azt követően az elhunytat - a hozzátartozók döntése szerint - vagy a szentesi úti új temetőben, vagy a régi temetőben temetik el. A temetés időpontját – még a hirdetés előtt – a temetést végző lelkipásztorral szükséges egyeztetni, amely egyezetést követően a temetéssel és búcsúztatással kapcsolatos adatok felvételére is sor kerülhet. A temetés előtti estén van a gyülekezetünkben szokásban lévő ún. "virrasztó" alkalma, amelyen hitvalló énekekkel, igeszakaszok felolvasásával és imádsággal erősítik a jelenlévők a gyászolókat.