Kiralyhelmec1 Kiralyhelmec2 Kiralyhelmec3 Kiralyhelmec4 Kiralyhelmec5

Eseménynaptár

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (1Thessz 4,14)

Nincs olyan ember, aki ne találkozna a halál tényével, akár egy-egy szerette elvesztésekor, akár a saját maga jövőbeni halálára gondolva. Hitünk szerint a bűn zsoldja, a bűn következményes a halál, s így az kikerülhetetlen valóság, mellyel minden élőnek számolnia kell. Ennek ellenére a halál, különösen a közelállók halála mindig lesújt, megállít, elgondolkodtat, hiszen valakit elvesztünk, eltemetünk, valakivel a kapcsolat megszakad. Arra a fájdalomra, amit az ő elvesztésük jelent, egyedül az örök életbe vetett hitünk nyújthat vigasztalást, mely hitben és reménységben való megerősítést az egyházi temetés nyújthat a számunkra. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a temetési szertartás nem a halottért van, hanem az élőkért, a gyászolókért és szomorú szívűekért. Ravasz Lászlóval együtt valljuk, hogy a temetési szertartás a halott földi vagy mennyei állapotában semmiféle változást nem idéz elő; általa nem lesz álma könnyebb, szenvedése rövidebb, üdvössége bizonyosabb, feltámadása dicsőségesebb. Így tehát a szertartás az itt maradottak hitének, reménységének a megerősítését és Isten Igéje általi vigasztalásukért van. Hisszük, hogy Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a halált, aki által nem csupán feltámadásunk, de örök életünk is lehet. Így bár a halál szomorú esemény, de az semmiképpen sem a véget jelenti, hanem - a hívő ember számára - az élet kezdetét.
Királyhelmecen a temetési szertartás a ravatalozóban történik, s azt követően az elhunytat - a hozzátartozók döntése szerint - vagy a szentesi úti új temetőben, vagy a régi temetőben temetik el. A temetés időpontját – még a hirdetés előtt – a temetést végző lelkipásztorral szükséges egyeztetni, amely egyezetést követően a temetéssel és búcsúztatással kapcsolatos adatok felvételére is sor kerülhet. A temetés előtti estén van a gyülekezetünkben szokásban lévő ún. "virrasztó" alkalma, amelyen hitvalló énekekkel, igeszakaszok felolvasásával és imádsággal erősítik a jelenlévők a gyászolókat.