A Pólyán-Szolnocska-i gyülekezet a közelmúltban fejezte be egykori tanítólakásának felújítását, gyülekezeti házzá alakítását, de már ekkor nyilvánvaló volt, hogy a templom felújításához is lassan hozzá kell látnia a gyülekezetnek. Ezt a munkát az is egyre sürgetőbbé tette, hogy a templomtorony egy részén átlyukadt a tető, s a templomhajó tetőzete is egyre jobban rozsdásodik, és a festésére nyilvánvalóan sort kell keríteni. Ezek tűntek a legsürgetőbb feladatnak, de látható, hogy a templom teljes felújítását, a külső falak rendbetételét sem lehet sokáig halogatni. Nyilvánvalóan nem kis feladat ez, főleg a gyülekezet lélekszámát figyelembe véve, de évről-évre, Urunk segítségével tudunk előre haladni, s az elkövetkező évek folyamán, apróbb lépésekkel, remélhetőleg meg tud újulni templomunk.
A pólyáni református templom külső felújítására pályázatot nyújtott be a gyülekezet, és bár a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott pályázat sikeres volt, de az elnyert támogatásból (1895,26 €) a legsürgetőbb feladatot, a templomtorony átfedését – annak magas költsége miatt – nem tudta elvégeztetni a gyülekezet. Így a hosszabbra tervezett felújításnak egy következő munkafázisát, a templom nyílászáróinak cseréjét végezte el a gyülekezet. A négy nagyablak, két kisebb ablak és a bejárati ajtó cseréje történt meg, amely munkálatokra szeptemberben és októberben kerülhetett sor. A vasablakokat felváltották a duplaüveges, fából készült ablakok és az elöregedett bejárati ajtó helyett is új, fából készült ajtó került a templomba. A nyílászárók cseréjét követően a külső és a belső párkányok is elkészültek, és a csere utáni kőművesmunkák is el lettek végezve az ablakmélyedésekben.
Istennek hála, egy lépéssel előbbre került a pólyán-szolnocskai gyülekezet az 1823-ban épült temploma megújításának útján. Bár még sokat kell tenni ahhoz, hogy a templom teljesen megújuljon, de remélhetjük, hogy amint eddig, úgy ezt követően is szemlélhetjük majd Urunk jóindulatát, aki az eddigiekhez hasonló módon, vagy még azon felül is megadja mind az anyagi, mind a személyi segítséget és a templom fokozatosan megújulhat.
A Reformáció 500 éves jubileumára készülve, a Királyhelmeci Református Egyházközség és a Zenthe Ferenc Színház szervezésében, valamint Királyhelmec Város társszervezésével 2016. október 18-án, 18:00 órai kezdettel, a királyhelmeci Városi Művelődési Központban kerül bemutatásra Kocsis István drámája Árva Bethlen Katáról, a töretlen hitű és erkölcsű, tragikus életutat bejárt asszonyról. A XVII. századi Erdély és Magyarország híres református nagyasszonyát Isten vallatja saját sorsának alakulásáról. Árva Bethlen Kata élete megpróbáltatások sorozata, ahogy abban a korban a legtöbb hitéhez hű asszonyé az volt. Választania kellett hitbéli meggyőződése és családja, családi élete, sőt, gyermekei között. Árva Bethlen Kata példája bizonyság arra, hogy az örök érvényű emberi értékek és a hit vállalása egyetemes, megtisztulást adó kötelesség. A kitűnő író, Kocsis István olyan szerepet írt, amelyet több nagyszerű színésznő választott jutalomjátékául. Ez alkalommal, a felejthetetlen alakítást nyújtó, bársonyos hangjáról is ismert Kökényessy Ági formálja meg Bethlen Katát, aki mellett színre lép az előadásban egy titokzatos férfiú, akit Incze Máté formál meg. A szervezők szeretettel várnak mindenkit a történelmi játék királyhelmeci bemutatójára, amelyre a Reformáció Emlékbizottság támogatásának köszönhetően kerülhet sor Királyhelmecen.
1999-ben a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma finanszírozásával a Teleki László Alapítvány bonyolításában indult el a „Határainkon túli magyar vonatkozású kulturális örökség megóvása és felújítása” című program. A projekt keretében 1999-tól több mint 300 épületen folytak állagmegóvási és restaurálási munkálatok, és sor került 20 műemlék teljes körű felújítására. 2011-ben újra elindulhatott a határon túli magyar vonatkozású épített örökség felkutatását és megmentését célzó magyar kormányzati program, amely a szerény források ellenére ismét jelentős eredményekről számolhat be, hiszen máig közel harminc erdélyi, kárpátaljai, vajdasági és felvidéki épület, számos középkori templom felújítása fejeződött be.
A kiállítás ezeket a kincseket mutatja be és egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy az örökség gondozása az utódok nehéz, de szépséges feladata. A tárlat tablóin csupán néhány látható abból a 350 műemlékből, amelyen az elmúlt években munkálatok folytak. A kiállítás a tablók mellett igazi kuriózumokkal is szolgál. Az eredeti mérettel megegyező fotómásolatban látható az éppen restaurálás alatt lévő székelydályai református templom festett famennyezetének néhány kazettája és karzatának mellvédje, megtekinthetők a kárpátaljai Visk református templomának gyönyörűen kifestett barokk padjai. Látható a huszti református templom helyreállított toronysisakjának egyik fiatornya, és a gyulafehérvári Szent Mihály Székesegyház falait díszítő kőfaragott domborművek másolata.
A programot bemutató kiállítást 2013 tavaszán a Budai Várban található „Magyarság Házában” rendezték meg. A rendezők – a Bethlen Gábor Alap és a Teleki László Alapítvány – már akkor elhatározták, hogy a tárlatot elviszik azokra a helyekre is, amelyeken a munkálatok folytak. Budapestet követően több határon túli településen láthatta a közönség a kiállítást, amelynek ünnepélyes megnyitójára Királyhelmecen 2016. szeptember 16-án fog sor kerülni. A tárlat a Fő utca 47. szám alatt található épületben tekinthető meg egy hónapon keresztül.
A gyülekezeti szolgálat fontos része a gyermekek közötti, fiatalok felé történő szolgálat, amelyek közül a nyári tábor sokaknak meghatározó élmény. Napközi tábort minden évben szervezünk, amelyre már az iskolaév alatt hívogatjuk a gyerekeket, és több, a környéken megvalósuló evangéliumi gyermektáborra, ifjúsági táborra is felhívjuk a célcsoporthoz tartozók figyelmét. Nyilvánvaló, hogy a táborok értékesek és hasznosak, s a hitben való növekedéshez, vagy éppen a gyerekek személyiségformálódásához is hozzájárul. Az említetteken kívül néha lehetőségünk adódik arra, hogy távolabb lévő nyári táborba is vigyünk gyerekeket, s három év után, idén újra nyílt alkalmunk arra, hogy a magyarországi Napernyő Alapítvány nyolc napos táborába 14 gyereket vigyünk, amelynek megszervezésére a balatonszárszói Soli Deo Gloria családi hotel és konferenciaközpontban került sor. Az alapítvány célkitűzése az, hogy a jól felépített tábori program által olyan maradandó élményekhez juttassák a gyerekeket, amikre később fülig érő mosollyal és szeretettel gondolnak majd. A szervezők szerint „a táborban szerzett tapasztalatok, élmények és az új barátok lesznek azok a kapaszkodók, amikre későbbi életükben is támaszkodhatnak majd”. A táborban a gyerekek nem csak élményeket szereztek, hanem az élménypedagógiai foglalkozások által saját maguk képességeire, tehetségére és ügyességére is rácsodálkoztak, és a csapatmunka által mindannyian fontosnak és értékesnek érezhették magukat, merthogy – amint arra az esti áhítatok is rámutattak – gondviselő Istenünk mindenkit értékesnek teremtetett. Jó volt látni a gyermekek örömét, lelkesedését, egymásra figyelését, s nem utolsó sorban azt, hogy bár Erdélyből, Kárpátaljáról és Felvidékről volt együtt a közel nyolcvan gyerek, de egy nyelvet beszéltünk, vagy éppen ugyanazokkal az evangéliumi énekekkel dicsértük az Istent.