A gyülekezethez szorosabban tartozók tudják, hogy egyházközségünk számára kiemelten fontos a gyerekek felé történő szolgálat, az evangélium hirdetése a legkisebbek felé is. Tapasztalatunk az, hogy azok a gyerekek, akik jönnek és részt vesznek az alkalmakon nagyon jól érzik magukat, visszavágynak, sok esetben barátokat is hoznak. Különösen igaz ez a gyülekezet nyári táborára, amely után 2019-ben olyan nagy volt az érdeklődés, hogy két Vakációs Bibliahetet is tudtunk szervezni. Istennek legyen hála! A vasárnapi iskolába is érkeznek hétről-hétre a gyerekek, ahol a bibliai történetek mellett a közös játék, és olykor a kézműves foglalkozás is helyet kap, noha a rendelkezésre álló idő jóval kevesebb, mint a táborban szokott lenni. Fontosnak tartjuk még az adventi játszóház megszervezését még akkor is, ha a városban szinte minden intézmény, valamennyi iskola szervez a diákjai számára hasonlót. A gyülekezeti alkalom azonban mindenkor más volt, hiszen itt a hangsúly az üzeneten, az örömhír átadásán van, amit a játék, a kézműves foglalkozás „csupán” kiegészít. Talán említeni sem kell, hogy ezek az alkalmak mindenkor komoly felkészülést, folyamatos fejlesztést igényelnek, amit a szüntelen változó világunkban élő gyerekek meg is követelnek. Ezért is örvendetes, hogy a hitoktatást, a gyülekezeti gyerekmunkát segítő segédeszközök, játékok, hangszerek vásárlására benyújtott pályázatunkat a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő pozitívan bírálta el. A 400.000,- forintos támogatás olyan eszközök megvásárlását tette lehetővé, amelyekre saját forrása nem lett volna a gyülekezetnek, de amely eszközök nagyban segítik a gyerekmunkát. Ezek sorában vannak szakkönyvek, társasjátékok, fajátékok, hangszerek, de a tanítást segítő flipchart-tábla is megvásárlásra került. Külön öröm, hogy olyan fajátékokat is sikerült egy asztalosműhelyben legyártatni, amelyek a nagyobb gyerekek szabadban végzett tevékenységét, de élménypedagógiai eszközként használva a hitoktatás témáinak elmélyítését is segítik. A megvásárolt segédeszközök hasznosak, hosszú távon lesznek használhatóak. Bízunk benne, hogy nem csupán a hitoktató munkáját segítik, hanem a gyerekek nagy örömére is szolgálnak majd. 

 

 

 

Egyházunk szolgálatát, gyülekezeti életünk mindennapjait nagyban befolyásolják a járvány miatt hozott állami rendelkezések, és az ezeket figyelembe vevő egyházvezetői döntések. Az igehirdetés szolgálatát a különböző telekommunikációs csatornán igyekszik egyházunk végezni, és a híveket igemagyarázatokkal Isten felé vezetni. Eddig nem megszokott intenzitással használjuk az internet, rádió, vagy éppen televízió által nyújtott lehetőségeket, és sok gyülekezet írásos formában is igyekszik elérni tagjait. Mindez örvendetes, de az emberi kapcsolatokat nem építi, a közös éneklést, együttes könyörgést, az istentiszteleteken való együttlétet nem tudja pótolni. És ez különösen igaz az úrvacsora közösségére, ami után sokan vágyakoznak. 

 

Az úrvacsora titokzatos közösséget jelent az élő Krisztussal és emellett közösségünk van az úrasztala körül egymással is. De mi van akkor, ha tiltva van a gyülekezés? Ha a korlátozások miatt nem gyülekezhet a gyülekezet, nem formálhat közösséget a közösség? Mit tegyünk akkor, ha az eddig megszokott módon nem lehetnek együtt a Krisztus-hívők és nem élhetik meg együtt az úrvacsorai közösséget? Nagy kérdése ez a hívő, hitében megerősödni kívánó embernek – különösen a mostani helyzetben. 

A történelemben voltak pillanatok, amikor nem megszokott módon került sor úrvacsorára. Csiha Kálmán püspök visszaemlékezésében leírja, hogy miként tartottak istentiszteletet és vették az úrvacsora jegyeit a munkatáborban. Arról is van tudomásunk, hogy a holdra szállás előtt hogyan történt úrvacsora az űrhajó kabinjában: „1969. július 20-án Neil Armstrongnak és Edwin „Buzz” Aldrinnak az Apollo 11 holdkompjának landolása után várakoznia kellett egy óráig a kiszállás előtt regenerációs és felkészülési céllal. Aldrin presbiter volt a houstoni Webster presbiteriánus gyülekezetben, és előzetesen különleges engedélyt kapott, hogy élhessen úrvacsorával az űrben.” 

Ezek a különleges esetek nem arról szólnak, hogy lehet így is, hanem inkább arról, hogy az Úr még ezekben a rendkívüli helyzetekben is közli kegyelmét az utána vágyakozókkal, és bizonyos helyzetekben, amikor nincs lehetőség (!) a közösségben való úrvacsoravételre, meg tudja adni a Krisztussal, sőt az egymással való lelki közösséget is (még fizikai kapcsolat nélkül is). 

A fennálló korlátozások miatt húsvét ünnepén is ilyen rendkívüli módon tudunk úrvacsorázni. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa a következő javaslatot tette: „a gyülekezetek és a hívek az elektronikus eszközök által nyújtott lehetőséggel éljenek, és a lelkészek, egyházmegyék és az egyetemes egyház szervezésében közvetített úrvacsorai liturgiába bekapcsolódva odahaza vegyék a sákramentum jegyeit.” 

A javaslatot szem előtt tartva készülhetünk most az úrvacsorára. Készüljünk lelkileg, bűnbánatot gyakorolva, egyéni önvizsgálatot tartva odahaza. Tehetjük ezt akár bűnbánati énekeinket énekelve, vagy imádságként elmondva azokat (ilyen énekek: 6, 32, 51, 130, 179, 180, 205-223, 345, 459, 460, 461). Válasszuk ki előre, hogy az ünnepnapon melyik istentiszteletet fogjuk követni és külsőségekben is készítsünk el mindent az adott időre! Készítsük el a kenyérdarabot, kenyércsíkot annak megfelelően, hogy mennyien fogják venni az úrvacsorai jegyeket a családban! Hasonló módon, a magunkhoz veendő korty bort is töltsük ki előre! Ezúttal az otthonunk lesz a templom és a nappali asztalunk az úrasztala, így ennek megfelelően rendezzük el azt. A közvetített istentiszteletet ne csupán nézzük, vagy hallgassuk, hanem legyünk annak része, kapcsolódjunk be lelkileg: imádkozzuk az imádságokat, énekeljük az énekeket, válaszoljunk hangosan az úrvacsorát megelőző kérdésekre! Lehetőleg a gyerekek is kövessék az istentiszteletet, mégha nem élnek is a szent jegyekkel, melyeket a családfő adjon a család úrvacsorázó tagjainak. Az Úr Jézus az imádság és a böjt kapcsán mondja, hogy „a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged” (Mt 6,6), de bizonyos, hogy a mostani, a szokatlantól eltérő otthoni istentiszteletünket is látja a mi Atyánk.

Minden nehézség ellenére is Urunk jóindulataként tekinthetünk arra, hogy ha ilyen módon is, de hallhatjuk az igehirdetéseket, és úgy imádkozhatunk, hogy tudjuk, sokan ugyanazt az imádságot imádkozzák és megerősödhetünk abban a hitünkben is, hogy Krisztus áldozatával nekünk bűnbocsánatot szerzett. Reméljük és imádkozzunk is azért, hogy mielőbb tudjunk templomunkban együtt lenni, a nagy gyülekezetben hálát adni, közösen énekelni és imádkozni. 

 

 

 

 

A Királyhelmeci Református Egyházközség lelkipásztora, Molnár Éva osztja meg virágvasárnapi üzenetét. 

 

Alapige: „Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,28-40)