A királyhelmeci reformátusok Kisvárda hallatán nem csupán a fürdőre, a bevásárlásra, vagy a legközelebbi mozira, esetleg valamelyik fesztiválra gondolnak, hanem a Kisvárdai Református Egyházközségre, a Királyhelmeci Református Egyházközség testvérgyülekezetére. A két református közösség három évvel ezelőtt írta alá hivatalosan az erről szóló dokumentumot elfogadva hivatalosan is a másikat testvérközösségnek, de a kapcsolat már jóval korábbra nyúlik vissza, s az elmúlt években több szinten, szolgálati területen is kapcsolódott a két gyülekezet egymáshoz. Így volt ez 2017. szeptember 10-én is, amikor a Kisvárdai Református Egyházközség a reformáció 500 éves jubileumára emlékezett, az újkenyérért való hálaadás alkalmával a reformációért is hálát adott, és a királyhelmeci gyülekezet tagjait is meghívta. 

A helmeci reformátusok népes csapata autóbusszal és személygépkocsikkal indultak az említett napon a közös ünnepségre. Az úrvacsorás istentisztelet kezdetén Molnár Elemér, királyhelmeci lelkipásztor a 136. zsoltár olvasása után imádkozott. A helyi énekkar szolgálata után Molnár István, királyhelmeci lelkipásztor az olvasott zsoltár első versét kiemelve hangsúlyozta, hogy sok öröme lehet mindkét református gyülekezetnek a hálaadásra, az örvendezésre, de a sok örömre és hálaadásra okot adó ajándékot megelőzve a legnagyobb ok, hogy jó az Úr és szeretete mindörökké megmarad. Az igehirdetést követően Százvai László, kisvárdai vezető lelkipásztor Molnár István és Molnár Éva lelkészekkel az úrvacsorai sákramentumot szolgáltatta ki a népes gyülekezetnek. Ezt követően Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármestere köszöntötte a jelenlévőket, majd a királyhelmeci gyülekezet ajándékát adták át a vendégek, mégpedig egy egyedi kötésű Bibliát, amely a királyhelmeci református templom úrasztalán lévő Szentírásnak formájában is a mása. Az ünnepség két emlékjel leleplezésével folytatódott. A templomban a reformáció dombormű a főbejárat fölé került, amely a református egyház címerpajzsában lévő, az Szentírás ó- és újszövetségén álló zászlósbárányt jelképezi. A dombormű felirata Semper Reformanda, amely az „mindenkori reformáció” üzenetével figyelmeztet is, hogy mindenkor szükség van az egyház és az élet Isten igéje szerint való megújulásra. A domborművet Százvai László, kisvárdai vezető lelkipásztor mutatta be annak leleplezése után, s köszönetet mondott a faragott emlékjel készítőjének. 

A hálaadó ünnepség ezt követően a templom előtt folytatódott, ahol egy reformációi emlékoszlop is elhelyezésre került. Míg az előbbi Kálvin Jánosra, az utóbbi Luther Mártonra utal, hiszen a 3 m magas tölgyfából készült emlékoszlop felirata a német reformátornak a wormsi birodalmi gyűlésen elhangzó hitvalló mondata: itt állok, másként nem tehetek. A közös alkalom a szózat eléneklésével és a lelkipásztorok áldásával ért véget. 

A testvérgyülekezeti találkozó a terített asztal mellett folytatódott, ahol a királyhelmeciek a kisvárdai presbiterekkel, lelkészekkel ültek közös asztalhoz. A vendégszeretetnek a bőséges ebéd által való  megtapasztalását követően a délutáni istentiszteleten is részt vettek a határon túlról érkező vendégek, amelyen Százvai László a Jn 6, 1-15 alapján hirdette az Úr üzenetét. Az istentiszteletet nem csupán a helyi énekkat szolgálata tette ünnepélyesebbé, hanem az ugyancsak határon túlról, Kárpátaljáról érkező Trinitas Band, amely keresztyén együttes református énekek modern hangszerelésben történő előadásával magasztalta az Urat és énekeltette meg a gyülekezetet is. 

Az együtt töltött szép nap és közös hálaadás a vendégfogadó gyülekezet szeretetvendégségével ért véget, amelyen nem csak a helyiek által készített finomságokat kóstolhatták meg a gyülekezet tagjai, hanem a szépen felújított Kálvin Konferenciateremmel is megismerkedhettek. 

Nyilvánvalóan egy szép napot töltött együtt a két gyülekezet, hálát adva az új kenyér áldásaiért, a reformáció mai napig elható hozadékáért és a testvérgyülekezeti kapcsolatért. A találkozó, a beszélgetések, a közös istenmagasztalás, a sok-sok élmény is okot adott arra, hogy akik jelen voltak megerősödjenek a zsoltáros bizonyosságában: jó az Úr, örökké tart szeretete.