Harangokat az istentiszteletek kezdésének jelzésére a VI. században kezdtek először használni. Ez időből már vannak feljegyzések arra vonatkozóan, hogy a szerzetesi közösségek használták és jelezték vele a napi imádságok idejét. A VII. századtól a kolostoron kívüli templomokban is kezdték használni Nyugat-Európában, s a VIII.-IX. századtól a harangok már megszentelt liturgikus tárgyként voltak jelen a templomokban és használatukat pontosan szabályozták. Így a harangok használata egyre inkább az istentisztelet, illetve vallásgyakorlat része lett. A reformáció után a protestáns templomokban is használták a harangokat az istentiszteletek kezdetének jelzésére, a templomba hívogatás céljából.
A királyhelmeci református templom tornyában két harang lakik, amelyek hangját sokan hallják, de azokat csak kevesen látják, s nem is szoktunk azon gondolkodni, hogy mennyire fontos részei e harangok egyházi életünknek, vallásgyakorlatunknak. A fontosságukat mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy a gyülekezet szinte a temploma megépülése óta fontosnak tartotta, hogy legyen harangja, s ha azt valamilyen oknál fogva hiányolni volt kénytelen a közösség, azt mielőbb pótolni akarták.
Ha kicsi áttekintést kívánunk nyerni arra nézve, hogy templomunknak mikor, hogyan lett harangja, akkor régi jegyzőkönyvek feljegyzéseire, korabeli dokumentumokra hagyatkozhatunk. Bátori János prédikátor és Nemes Dobos Mihály kurátor 1806-ból származó összeírásából tudjuk, hogy a templom melletti harangtoronyban mintegy 80 fontos harangocska van 1798-as felirattal. Ez azt jelenti, hogy a templom felszentelése után alig egy évtizeddel már volt egy kicsi harangja a gyülekezetnek. A templom bővítésére 1863-ban kerül sor, amikor a torony is megépül, de ide már a korábbi haranglábban is meglévő két harang került. A kisebb harang, mely 1815-ből való volt a következő feliratot tartalmazta: „KIRÁLY HELMEC MEZŐ VÁROSA REFORMÁTA EKKLÉZSIA KÖZÖNSÉGE ÖNTETTE…” A nagyobb harang felirata, amely 1851-ből való, a következő: „A KIRÁLY HELMECI REFORMATA ANYA SZ. EGYHÁZ RÉSZÉRE ÖNTETETT NEMES EGRI FERENC ÁLTAL KIS GEJŐCBE – az élőket hívom az Isten házába, A holtakat kísérem gyász hanggal sírjába, Imádjad hát ember míg élsz Istenedet, hogy megnyerd az égbe a várt idvességedet”.
Azt nem tudni, hogy ez említett két haranggal mi történt, de 1924-ben két, tíz mázsa összsúlyú harang elkészíttetése mellett dönt a gyülekezet, amelyhez Répássy András gondnok és felesége Palágyi Erzsébet 15000 korona adományával nagy mértékben járul hozzá. 1944-ben ezen harangok egyikét hadi célra viszik el (a toronyból leengedett és összetört harang a képen), amit 1949-ben pótol a gyülekezet. 1969-ben Tóth Béla királyhelmeci születésű New Yorkban élő atyánkfia a mai napig használt, mintegy 500 kg súlyú haranggal ajándékozta meg a gyülekezetet, ami a csehországi Brodek u Přerovaban lett öntetve. A harangszentelésre ünnepi keretek között Ásványi János lelkipásztor beiktatásával egy időben, 1969. november 16-án került sor (fényképen látható). 1972-ben történik meg a harangok villamosítása. 1973-ban a régebbi harang megreped, így azt újra kell önteni. 1991-ben újra megreped a harang, amit szintén Csehországba, Dytrychová harangöntő műhelyébe szállíttatnak újraöntés céljából. A mai kisharangunk szentelésére, illetve a haranghúzásra Molnár Elemér lelkipásztor beiktatásával egy időben, 1993. október 17-én ünnepi istentiszteleten került sor.
A tavasz folyamán a vájtfülű gyülekezeti tagok felfigyelhettek arra, hogy a harangok nem a megszokott módon szólalnak meg. Ennek az volt az oka, hogy a kisharang elektromos meghajtása meghibásodott, s az elektromágneses rendszer nem töltötte be feladatát. Történt kísérlet a javítására, de ez sajnos nem járt sikerrel, aminek oka a rendkívül régi harangvezérlési rendszer, ami – szakember meglátása szerint is – mára baleset- és tűzveszélyes lett. Így a presbitérium a több évtizedes elektromos meghajtás teljes cseréje mellett döntött, amit egy magyarországi cég végzett el június folyamán 3400 Euró összegben. Ennek eredményeként a harangok új elektromágneses meghajtást és programozható vezérlést kaptak. Miközben ez a javítás, modernizálás történt, a szakemberek figyelmesek lettek több repedésre a nagyharang lengőszerkezetén, ami aggodalomra adott okot. Nem tudni, hogy mióta vannak ezek a repedések a méretes vasgerendákon, de a felfedezésükben is Isten gondviselését láthatjuk. E problémával megkeresett őrbottyáni harangöntő műhely szakembere nem sokat késlekedett a szerkezet szemrevételezésével és javasolta a lengőszerkezet cseréjét, illetve a cseréig a nagyharang használatának mellőzését (e javaslata óta nem harangozunk a nagyharanggal). Noha a kisharang esetében nem találtak ilyen hibákat, de mivel annak lengőszerkezete egyidős a nagyharang felfüggesztésével, a presbitérium hasznosnak látta mindkét harang felfüggesztő rendszerének egyidejű cseréjét, ami hosszú évtizedekre biztosíthatja a problémamentes használatot. A harangöntő műhely méretet vett a szerkezet legyártásához, aminek elkészülte után történhet meg a munka elvégzése, ami a harangok leszerelésével, a régi szerkezet lebontásával, az új lengőszerkezetek felszerelésével és a harangok helyükre kerülésével történik majd, aminek költsége közel 6000 Euró. Az év elején nem számoltunk ezekkel a problémákkal és így a nem várt költségekkel sem, ugyanakkor a hiba elhárítása és az extra kiadások vállalása elkerülhetetlen, hiszen a harangok fontos kellékei templomunknak, és azok hangja kell, hogy hívogasson az istentiszteletre.
Hordozzuk imádságban ezt a munkát is, és imádkozzunk, hogy a harangok hangja minél többeket indítsanak az Isten házába, templomunkba!